A húsvéti ünnepkör menetrendje - szokások a nagyhéten és húsvétkor
A rügyező fákkal nem csak a tavasz érkezik meg, de a húsvét is, amely a keresztény egyház legfontosabb ünnepe. A karácsony ünnepkörének tavaszi párja és a negyven napos nagyböjtöt zárja. Megelőzi a nagyhét, amely virágvasárnapon, azaz a nagyböjt csúcspontján kezdődik és a húsvét utáni vasárnappal ér véget. Jézust nagypénteken feszítették keresztre, harmadnapra feltámadt, ezt és a böjt végét ünnepli a húsvét, neve is a hús magunkhoz vételéből származik.
Azonban az ünnepkörhöz számos pogány és világi hagyomány is kapcsolódik, mivel egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünneppel, amely a természet feltámadását és az újjászületését helyezi középpontba. Emiatt a húsvéti ünnepkör egyházi és világi szokásai egybeolvadtak, vagy kiegészítették egymást az évszázadok során. Vegyük is sorra, melyik naphoz milyen esemény és szokás kötődik!
Nagyböjt - a húsvét előtti időszak
A nagyböjt Jézus negyven napos böjtjét követi, amely hamvazószerdával - azaz a farsang utáni első nappal - kezdődik és húsvéttal fejeződik be. A nagyböjt lényege, hogy a hívek bűnbánatot gyakoroljanak. A gyakorlat központi elemei a bűnök megbánása, megtisztulás, áldozatvállalás és könyörgés, amellyel az emberek Isten iránti szeretetüket fejezik ki.
A negyvenes fontos szám a kereszténység számára, ugyanis több eseményre is utal. Elsősorban Jézus negyven napos böjtjét jelzi, amikor cselekedetei megkezdése előtt negyven napig böjtölt a pusztában, de negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a zsidóság, mielőtt ráleltek volna Kánaánra, negyven napot töltött a Sínai-hegyen Mózes, mielőtt megkapta volna a Tízparancsolatot és negyven nap haladékot kapott Ninive bűnös városa is, hogy megtisztuljon.
Virágvasárnap
A nagyhét kezdetét jelző virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe vonulásáról emlékezik meg. Ezen a napon körmeneteket tartottak egyházban és bár eredetileg pálmát használtak, ezt nálunk barkával helyettesítették. Ezt az ágat megszentelték, hogy egészséget adjon.
A virágvasárnaphoz kötődik két népi esemény is, amit kiszehajtásnak és villőzésnek neveznek. A kisze vagy banya a telet, a böjtöt, a betegséget testesíti meg, ezt a ruhába öltöztetett szalmabábut végigvitték a településen a falu lányai, hogy végül vízbe dobják vagy elégessék. Ezt követően ugyanezek a lányok felszalagozott, kifújt tojásokkal díszített faágakkal jártak házról-házra, amiket villőnek neveztek. A kiszehajtással űzve el a telet, a villőzéssel köszöntve a tavaszt.
Nagyhétfő, nagykedd és nagyszerda
A nagyböjt utolsó hete a nagyhét, ennek végén van a húsvét, de ezt megelőzik olyan napok, amelyek nem a húsvéti ünnepkörbe tartoznak. Ezek a nagyhétfő, nagykedd és nagyszerda, ezt követi a húsvéti szent három nap. A hétfő, kedd és szerda a keresztény hagyományban liturgikus napok voltak, ezeken a napokon sem kellett már dolgozni és arra szolgáltak, hogy a hívek felkészülhessenek a szent háromnapra. A XVII. században azonban VIII. Orbán pápa ezt a három napot ismét köznappá nyilvánította.
Nagycsütörtök
Nagycsütörtök a húsvéti hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, ezért ez a nap a gyászt szimbolizálja. Egyházi szokás a szent három nap (latinul: Sacrum Triduum Paschale) első napján, hogy elhallgatnak a harangok, legközelebb csak nagyszombaton szólaltatják meg őket. A csend jelzi Jézus gyászát és egyben a hívők befelé fordulását és a húsvétra való felkészülését is segíti. A szokás szerint ilyenkor fütyülni és zenélni sem szabad, mivel ez csak Jézus szenvedését növelné, a harangokat ezért kereplővel helyettesítették.
Szintén egyházi szokás a lábmosás, mivel Jézus ezen a napon megmosta tizenkét tanítványa lábát, ezt később az egyházi méltóságok és királyok is gyakorolták, akik ezen a napon szegények lábát mosták meg, hogy alázatot mutassanak. A nagycsütörtöki virrasztás is egyházi eredetű, mivel Jézus az olajfák hegyén virrasztott ezen a napon. Ilyenkor az imák nagypéntek hajnaláig tartanak.
Ugyanezen szokáshoz azonban népi hagyomány is kapcsolódik, mivel azt tartják, hogy aki nagycsütörtökön szundikál, egész évben lusta és tétlen lesz. A világi ünnepkörben azonban más hagyomány is kapcsolódik nagycsütörtökhöz. A pilátusverés vagy -égetés hagyománya szerint egy szalmabábut kell a tűzre vetni, amely a rosszat jelképezi, de a népszokás szerint ez egyben télűző vagy télkergető hagyomány is.
Ezen felül nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezik, mivel a böjt miatt nem lehet húst enni, helyette ezen a napon rengeteg zöld növényt, spenótot, sóskát főztek és azt tartották, hogy ettől a termés is jobb lesz.
Nagypéntek
Az egyházi hagyomány szerint Jézust nagypénteken ítélték el, feszítették keresztre és temették is el, ez a szent háromnap második napja. A vallási szokások szerint ezen a napon nincs munka: nem lehetett tüzet gyújtani, dolgozni, főzni, sütni, sőt varrni sem, mivel minden tevékenység csak Jézus szenvedéseit nehezíti. Valószínűleg ebből a megfontolásból lett Magyarországon a Nagypéntek munkaszüneti nap 2017-től.
Munka helyett az emberek sokszor kimentek a temetőkbe, hogy meglátogassák halott rokonaikat és megemlékezzenek róluk. A böjt ezen a napon a legszigorúbb.
A katolikus liturgiában ezen a napon felolvassák Jézus haláláról szóló írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, ezután leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet.
A kapcsolódó népi szokások legtöbbje nagypénteket a megtisztulás napjának is tartja. A víz, a pogány hagyományokban a megújulás jelképe, ezért azt tartották, hogy ezen a napon a friss patakvízben fürdés megelőzi a betegségeket és erőt ad. Az állatokat is kihajtották, hogy megfürdessék őket.
A kereplőnek ezen a napon is szerepe van, a férfiak a templom előtt gyülekeztek, majd kimentek a földekre, ahol hangos zsivajjal igyekeztek elriasztani az ártó erőket, ez a határjárás vagy határkerülés.
Nagyszombat
Nagyszombaton Jézus holtan feküdt a sírjában, ezen a napon ér véget a böjt és ismét megszólalnak a harangok. Az egyházi szokások közé tartozik ezen a napon a tűz-, illetve vízszentelés, melynek során a templomokban megszentelt tűz lángjával gyújtják meg a gyertyákat, ezzel jelképezve a reményt. Ezen a napon tartják a húsvéti esti körmenetet is, amely a feltámadást jelképezi.
A néphagyományban ez a nap szintén a megtisztulást jelzi, a húsvéti nagytakarítás ehhez a naphoz köthető, de Magyarországon vannak olyan területek is, ahol boszorkány- és féregűzés is társul a takarításhoz. Ilyenkor nagy zajt csaptak, hogy elűzzék az ártó lényeket, hasonlóan a határjáráshoz, de ezen a napon már a harangszó is társult a hagyományhoz.
Húsvétvasárnap
Nagyszombatról húsvétvasárnapra virradóan támad fel holtából Jézus, II. János Pál pápa ezt a napot jelölte ki az isteni irgalmasság napjaként. A délelőtt legfontosabb eseménye a húsvétvasárnapi szentmise, amelyet a pápa tradicionálisan a vatikáni Szent Péter bazilikában tart meg, de a világ minden pontján ilyenkor szentmisét tartanak az érseki és püspöki székhelyeken.
Egyházi hagyomány a Jézuskeresés is, ilyenkor a hívők elzarándokolnak a falu keresztjeihez. Ehhez a naphoz kapcsolódik az ételszentelés szokása is. A sonkát, bárányt, kalácsot és a tojást megszentelték a templomban. Sok helyen szokás a napfelkeltét hegyen várni, mivel a felkelő nap szintén a feltámadást szimbolizálja.
A népi hagyományokban is helyet kapnak a húsvéti ételek, a piros tojást például egészséget hozónak tartották, a sonka csontját pedig a földekre vitték, hogy segítse a termés növekedését. A bárány az áldozati szerep régi szimbóluma, amely mind a Bibliában, mind pogány mondakörben megjelenik, de a mai szokásokból egyre inkább kiszorul a bárány evése és a sonka veszi át a helyét.
A zöldágjárás rítusa a tavasz és a feltámadás szimbóluma, a lányok ilyenkor kettes sorban, kezüket sátorformában összetartva haladtak végig a falun, miközben énekeltek.
Húsvéthétfő
A húsvéti ünnepkör szorosan vett utolsó napja húsvéthétfő, amely Jézus feltámadásának napja. Ezen a napon is hagyományosan van szentmise, de ehhez a naphoz főképpen népi és világi szokások kötődnek a leginkább.
A húsvéthétfőhöz kötődik természetesen a locsolkodás. Hasonlóan a korábbi napok vízi rítusaihoz, a locsolkodás ezen a napon is a megtisztulást, az újjászületést és a termékenységet hivatott segíteni. Húsvéthétfőt szokás vízbevető hétfőnek is nevezni, ugyanis a lányokat sokszor szó szerint beledobták a vízbe, vagy a kutakból kimert teljes vödörrel öntötték le őket.
A locsolkodás vallási hagyományként is él, mivel a keresztelkedéssel azonosítják, illetve azzal, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel próbálták elhallgattatni Jeruzsálemben.
A húsvéti nyúl és a tojáskeresés leginkább az újkori hagyományokhoz kötődik, de természetesen mindkettőnek ősi szimbolikája van. Mindkettő a termékenységet jelképezi és a néphagyomány összeköti a locsolkodással, mivel a lányokat lelocsoló fiúk hímes vagy festett tojást kaptak cserébe.
A rendszerváltás környékén Magyarországon még sok helyütt pénz is járt a locsolkodásért a húsvéti csoki nyúlon és csoki tojáson felül. Manapság pedig a húsvéti ajándékozás is teljesen megszokottá vált, ami alighanem a húsvéti kosár hagyományának újraértelmezése. Régen a szorosabb kapcsolatot ápoló családok a tavaszi disznóvágásból vittek kóstolót kosárba rakva, borral, kaláccsal süteményekkel körítve, újabban pedig bőségkosarakkal, húsvéti ajándékcsomagokkal kedveskednek egymásnak.
Érdekes hagyomány még a korbácsolás, amely szintén húsvét hétfőjén történik, a Dunántúl egyes részein. A néhány szál fűzfavesszőből font korbáccsal a férfiak megcsapkodták a lányokat, miközben mondókákkal egészséget és szépséget kívántak nekik.
Húsvéthétfő utáni kedd
Bár a húsvét hétfőn hivatalosan véget ér, a húsvétot követő keddhez is kapcsolódnak hagyományok. A visszalocsolás szokása szintén nem újkeletű, már a XVIII. századból származnak feljegyzések, amelyek emléket állítanak annak, hogy húsvét harmadnapján, azaz kedden a lányok locsolhatták le a fiúkat, viszonozva a hétfői kedvességet.
Fehérvasárnap
Fehérvasárnap a húsvéti hetet követő vasárnap, amit mátkálóvasárnapként is számon tartanak. A fehérvasárnap elnevezés arra utal, hogy a nagyszombaton megkeresztelt katekumenek ezen a napon vehették le fehér ruhájukat, amelyet a megelőző héten viselniük kellett.
Ehhez a naphoz kapcsolódik a komálás vagy mátkálás is, ami a fiatalok hivatalos barátságkötése volt. Ennek során komatálat küldtek egymásnak a családok, ami süteményeket, gyümölcsöket és bort foglalt magába. A lányok nem maguk, hanem kisebb testvérükkel küldték el a kosarat, akik versmondással adták át az ajándékot. Aki pedig az ajándékot kapta, kivett egy tojást a tálból és helyére két másikat tett, de bizonyos régiókban az egész tálat átvették és másikat küldtek vissza helyette. A komatálat küldők sírig tartó barátságot kötöttek és testvérré fogadták egymást. A fiúk ezután komának szólították egymást, a lányok pedig mátkának.
Bizonyos vidékeken az is szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de a koszorút és fátylat elhagyták.
A húsvét szerepe a mindennapokban
Legyen szó egyházi vagy világi hagyományokról, a húsvét mindenféleképpen fontos szerepet tölt be mindenki életében. A feltámadás és a megújulás a legfontosabb értéke, amely egyrészt Jézus kereszthalálát és azt követő feltámadását is jelzi, de a böjti időszak és a tél lezártát, majd a bőség, a termékenység és a tavasz kezdetét is szimbolizálja.